John O’Callaghan feat. Sarah HowellsFind Yourself(Cosmic Gate Remix)[Captivating Sounds]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=pYLVsgWeN3c

Ha beleszámítana a pontozásba az a tény, hogy melyik zenét hányszor alkalmazták nyitó- vagy záró zenének, akkor biztosan dobogós lett volna a Find Yourself. De nem alkalmaztam ilyen bonyolult számítási rendszereket. Sarah Howells énekhangja hibátlan, ám az eredeti verziót az sem tudta megmenteni. A Cosmic Gate-féle remix viszont borzalmasan nagyot szól, főleg a klubokban (volt szerencsém idén Armin szettjében hallani, zárásként, természetesen…), hiszen olyan mélyet vágtak alá a srácok, hogy kirázza belőled a vesekövet is. (Itt jegyezném meg zárójelben, hogy ez a mély bizony gyanúsan hasonlít a tavalyi év egyik legjobb zenéjéhez, a Veracocha – Carte Blance-hoz, ami nem meglepő, hiszen szintén Cosmic Gate remixtől lett híres.)

DakotaJohnny The Fox(Barnes & Heatcliff Remix)[Coldharbour Recordings Red]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=ea0Lr55TOds

Szégyen és gyalázat, de idén mindössze két producer alkotott elváráson felülit: egyiküket Markus Schulz-nak hívják (a másikat lásd lejjebb) és mivel DJ-ként is napi 24 órában dolgozik, ezért inkább Dakota néven publikál. Markus egyébként el van a maga kis világában, kitalálta magának ezt a “bassline trance” hangzást, aztán ebbe a hangzásba gyárt saját zenéket (ide tartozik a Johnny The Fox is), majd saját kiadóján, a Coldharbour-on jól ki is adja ezeket. A Johnny The Fox kiválóan szól a szett elején, amikor még a felvezető DJ elöl a bárpulthoz menekült közönség a limonádét szürcsölgetni, erre a zenére hamar berohan mindenki.

Lange Feat. Sarah HowellsLet It All Out(Ronski Speed Remix)[Lange Recordings]

hallgasd és nézd itt:http://www.youtube.com/watch?v=HNDA4IXzCJo

Sokan vacilláltam ezen a zenén év közben, hogy ez most jó vagy baromi idegesítő? Végül már inkább idegesített, és úgy éreztem, csak a Lange iránti tiszteletből játssza le minden DJ. Aztán október-november környékén kijött hivatalosan is a lemez, rajta az eddig nem hallott Ronski Speed remix, ami tanári módon mutatja meg az eredeti szerzőnek, mit kellett volna ebből már az elején kihozni. Az ének kicsit halkabban, kicsit visszafogottabban szól, előtérbe kerülnek remek instrumentális hangok, de ami totál beüt, az a tört alap. Garantált libabőr.

Rex Mundi Featuring SusanaNothing at All(Elevation Remix)[Armada Digital]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=RQ-iD_jK0Fg

Best of Vokál 2009, de az eredeti már megint nem úgy jött össze… Nem tehetek róla, finnyagép vagyok, de ebben a 10-es listába csak két eredeti változat került, ez van. Úgy fest, a producerek minden puskaporukat ellövik a vokál dallamának megkomponálására, és ezen túl semmi pluszt nem képesek az ének alá pakolni. De mi mit sem bánunk mindebből hiszen tehetséges fickók várakoznak műhelyeikben, hogy kicsit megfűszerezzék az íztelen darabokat, és szerezzenek némi hírnevet maguknak. Bár az Elevation-nek hírnévre nem volt szüksége, a dicsőség mégis az övék.

Ferry CorstenWe Belong(Tritonal Air Up There Remix)[Flashover Recordings]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=ZknuCPa0vWU

Kényes darab, bevallom. Egész nyáron úgy éreztem magam, mint az a sok esetlen hülye, akik akkora igénytelenek a zene iránt, hogy reklám-dalokat dúdolgatnak a konyhában. Ugyanis elég volt háromszor meghallgatni a We Belong-ot, és azon kaptam magam, hogy zuhanyzás közben ez zakatol a fejemben. Hogy ez most Ferry Corsten érdeme vagy az én igénytelenségem… A felállás a szokásos: az eredeti Vivára való gyorsan felejtős cucc, ám a Tritonal – és a névjegyükké vált “Air Up There” hangzás – alapjaiban forgatja fel a számot. És amúgy is minden tiszteletem a Tritonal-nak, hiszen ez egy olyan tökéletes remix, hogy az eredeti hangok nélkül is megállná a helyét, saját szerzeményként.

Matt Darey Presents Urban AstronautsSee The Sun(Aurosonic Remix)[Nocturnal Global]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=PMIdO7nOhIc

Matt Darey nem mai gyerek, ez mégsem jelenti azt, hogy ontaná magából a zenéket. Ezzel eddig nincs is baj, hiszen inkább adjon ki egy ennyire igényes számot évente, mintsem hogy gagyival árassza el az online lemezboltokat. Az Urban Astronauts projektnek ez mindössze az egyetlen szerzeménye, korábban csak egy remix-válogatáshoz adta ezt a nevet. Ami a See The Sun c. nagyszerű ópuszt illet: nos, valahogy így szeretném látni a trance jövőjét, és akkor talán itthon is nagyobb közönséget szerezne magának a stílus. Semmi kirívó, hatásvadász elem, csak kellemesen ringató dallamok, simogató énekhang Kate Louise Smith torkából, így kell ezt.

DakotaSin City(Rex Mundi Remix)[Coldharbour Recordings Red]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=jSXT5JTQ9OY

Megemlékeztem már Markus Schulz-ról pár helyezéssel feljebb, de mint mondtam, idén (is) nagyot alkotott. A Sin City az egyik legnagyszerűbb főidős trance zene az évben, lehetetlen rá nem ugrálni. A nyár közepén digitális formában megjelent kislemez az eredeti mellett még két remixet tartalmaz és szinte mindegyik telitalálat. Habár az original meglepően (mármint Markus Schulz-hoz képest) lassú, de hát ezen könnyen segíthet a sebességszabályzó… A Rex Mundi-féle változat mégis annyira lehengerlő és erőteljes, hogy ez maradt meg bennem leginkább év végére.

Super 8 & TabIrufushi(Original Mix)[Anjunabeats]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=iomMFeVirHg

A modern kori trance legüdébb színfoltja kétség kívül a Super 8 & Tab duó. A finn srácok tavaly robbantották a diszkó-bombát az év legjobb trance felvételével, az Elektra-val, és idén ismét odatették magukat. Több top10-be esélyes dallal is támadtak 2009-ben (a Delusion volt a másik), ám a befutó végül az Anjunabeats-nél novemberben megjelent Irufushi lett, és igen, igen, az eredeti változat lett a legjobb, pedig készült rá vagy 4 másik átirat. Figyelünk a srácokra jövőre is!

Gareth EmeryExposure[Garuda]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=NvPJ6Q0-vwg

Már annyit emlegettem a Dakota-t és Markus Schulz-ot, miközben az év legjobb trance produceréről még nem is szóltam. Igen, ő Gareth Emery (egy vérbeli angol a sok holland között), akinek egyedülálló érzéke a trance-hez nem csak a produceri munkáiban, hanem a DJ-szettjeiben is érezhető. Idén alapította meg legújabb kiadóját Daruda néven (korábban a Five AM-et irányította), és – már bocs – nem szarozott a felfuttatásával: az első megjelentett EP az Exposure / Metropolis volt májusban, mely konkrétan az év két meghatározó szerzeményét hozta magával. Se többet, se kevesebbet. És így már nem is olyan meglepő, hogy a főleg trance DJ-k uralta DJmag Top100-ban Emery a 9. helyre tornázta fel magát…

Tritonal feat. SotoLet Solitude(Air Up There Remix)[Flashover Recordings]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=Xw6g8z_zX0Q

Bár még csak 2008 óta tartjuk számon az amerikai Tritonal duó-t, az elmúlt 2 év alatt több mint 20 zenéjük jelent meg olyan neves kiadóknál, mint a Coldharbour, a Flashover vagy az Alter Ego. És nem gagyival támadnak! Cristina Soto-val kiegészülve (aki természetesen a hangját adja a zenéhez) már több mint hét alkalommal dolgoztak együtt és olyan klub-himnuszok születtek, mint a Piercing Quiet, a Daybreak, az Invincible Sun és hát persze, a Let Solitude. A dal, mely már előző év legvégén hallható volt 1-2 top DJ szilveszteri mixében, de hivatalosan január végén jelent meg a kislemez, rajta a szétunhatatlan Air Up There Remix-szel. Beszéltem már erről a 6. helyezett We Belong esetében is, és ez most is érvényes: a remix annyi hozzáadott értéket hordoz az eredetihez képest, hogy önálló zeneként is megállná a helyét, ami kivételesen ritka. Ám a Let Solitude esetében az eredeti is gyönyörűen szól, ezért lett 2009 legjobb trance felvétele.

Gareth Emery vs. Ocean’s LabOn A Metropolis Day(Myon & Shane 54 Mashup)[CDR]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=b9uTQawLvwQ

Egy kakukktojás a felsorolásban, hiszen nem önálló dal, nem is remix és még csak meg sem jelent hivatalosan. Mégis bátran merem állítani, hogy ez a lemez forgott a legtöbbet idén a top DJ-k körében, nem véletlenül. Nyár óta nehezen fellelhető olyan szett, melyben nem szerepel ez a mash-up. De kié az érdem? (A százalékokból kiderül.) A két alapanyag a Gareth Emery féle Metropolis (80%) és a Ocean’s Lab készítette On a Good Day (10%) dal vokálja, melyből az előbbi így is-úgy is dobogóra került volna, az utóbbihoz viszont nagyon vérszegény alapot készített az Above and Beyond (igen, ők az Ocean’s Lab) és a remixek is gyengék voltak mind. És ekkor lépett a színre Myon & Shane 54 (10%), akik meghallották azt (ki tudja miképp), amit senki más, hogy ezt a két dalt egymásnak teremtették. Azóta sem a Metropolis, sem az On a Good Day nem szól magában, csak és kizárólag ebben a mash-up-ban, és együtt – higgyétek el nekem – brutálisan szólnak…