Above & Beyond vs. Kyau & AlbertAnphonic [Anjunabeats]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=Xwu0ltx2qX4

Már nagyon sokszor emlegettük itt a DJ codexen az Above & Beyond trance triót, de saját szerzeménnyel még nem sikerült bekerülniük a Hot Ten-be. Nos, ez ezúttal sem sikerül, ugyanis az Anphonic összesen 5 ember munkája, de kit érdekel hányan dolgoztak rajta, ha a végeredmény hibátlan. A Kyau & Albert páros sem lehet idegen egyetlen trance fan számára sem, hiszen kevés olyan mix készült az elmúlt években, ahol ne találkoztunk volna valamelyik munkájukkal. Az Anphonic-kal és az Above & Beyond nevével most azonban egy lépést feljebb léphetnek. A háttérdallamok elvarázsolnak, a fő motívum felpörget, a zene közepén megérkező óriási basszus pedig szétrobbantja a házat. Az Anjunabeats ezúttal is bizonyítja, hogy nem csupán egy kiadó, hanem egy életérzés, egy megbízható pont mindazok számára, akik szeretik lendületes trance darabokat, és imádják a dallamos house zenéket.

Ellen AllienEver [Bpitch Control]

hallgasd és nézd itt:http://www.youtube.com/watch?v=MFz4wgr14fY

Ellen Allien nem csak egy név az elektronikus zene palettáján, nem csak egy producer, aki remek dalokat ír, és nem csak egy lemezlovas, akinek szeretjük a stílusát. Ellen Allien mára egy egész intézmény a kultúrában, köszönhetően a borzasztóan egyedi hangzásának, és nem utolsó sorban kiadójának, a BPitch Controlnak, ahol már annyi nevet emelt fel a reflektorfénybe, hogy azt hihetnénk, egy nagy dagadék szivarozó főnök ő maga, aki leszarja a zenekészítést. Erre cáfolt rá keményen pár hónappal ezelőtt, amikor is megjelent Dust című albuma, rajta rengeteg finom techno muzsikával, és egy másikkal, ami kicsit kilóg a sorból, ami egy kicsit elvarázsol, ami egy kicsit belecsilingel a füledbe. Ez az Ever, aminek olyan letisztult hangzása van, hogy könnyen a Mont Blanc tetején érzed magad tőle. Pici könnyed varázslat.

AvusPoppy [Border Community]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=5e6zHnGXfv4

A Border Community kiadványok annyira egyediek és különlegesek, hogy egy zenéről azonnal megállapítható látatlanban, hogy James Holden kis műhelyéből származik. Persze ehhez kell az is, hogy olyan művészeket csoportosítson maga köré, akik ezt a vonalat hitelesen képviselik. Avus (avagy Scott Edwards) régi kis kedvence a label boss-nak, már 2003-ban debütált a felhős-rajzos címkén. A Poppy is komoly és hosszú tesztidőszakon ment keresztü,l mint az összes BC kiadvány általában. Ezt úgy kell érteni, hogy Holden (és a többi kiscsirke) már közel egy éve pörgeti a fellépésekkor (vagy lehet, hogy lusták foglalkozni a kiadóval). A Poppy egy szétcsavart, minimál alapokon nyugvó elektronikával pumpált opusz, de nehéz kiemelni az EP többi felvétele közül, amelyek hasonló koncepcióra épülve varázsolják el a Border Community hangzás szerelmeseit.

Sascha FunkeMoses(Sasha Funke’s Bonus Mix)[Bpitch Control]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=Kp8gSmkItBQ

A BPitch Control üdvöskéje nem olyan szerencsés, mint kollégája és jó barátja Paul Kalkbrenner – nem neki ajánlották fel a Berlin Calling főszerepét (talán nem volt elég jóképű hozzá), így ő maradt egy kiváló producer, míg kortársa a progresszívnek tűnő tinilányok bugyijait nedvesíti. Persze ez nem lehet komoly baj, főleg, hogy Sascha-t még komolyan is vesszük és kiemelt figyelemmel tekintünk munkáira. 2008-as Mango című szerzői albuma például simán űbereli a Berlin Calling Original Soundtrack lemezt, amely ugyanebben az évben indult világhódító útjára. Ezúttal Nina Kraviz hangját felhasználva csavart ki egy építkezős időszakban működő tech-house-t a gépekből. A szibériai születésű énekesnő hangja és a szárazabb teches alap éppen elég ahhoz, hogy a berlini kiadó által támasztott minimális eladásokat túlszárnyalja – mi pedig egyszer-kétszer lépegethetünk a Moses-ra a klubokban.

ZevDon’t Break It [Wolf + Lamb]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=ovu6xznJYiQ

Ahogyan azt a Wolf+Lamb album kritikájában is említettük, az idei nyár egyik meghatározó amerikai house hangzásáért részben felelős duó egyik felének kislemeze szíven talált minket. Ez a tipikusan low-tempo, mégis monotonságát hangsúlyozó ritmusképletű felvétel igazi unikum a 2010-es palettán. Szinte elképzelni sem tudjuk, hogy egy parti melyik pillanatában vállalható be leginkább, de várjuk ezt kitartóan és keressük azt a bátor DJ-t, aki megkockáztatja. A remixért két kanadai figura, Jonny White és Kenny Glasgow felelnek (tehát egyik sem skót), akik kicsit “prüntyisebbé” tették az eredetit, de ezzel mintha az életet is kiölték volna belőle. Az eredetit erőltessük.

Guy Gerber feat. DawnHate Love [Supplement Facts]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=uvDj4rXH6B0

A Hate Love a zene, melynek megjelenése elég buta módon lett időzítve. A nyárnak pont abban a szakaszában jött ki, amikor a legtöbb DJ már elindult a nagy nyári fesztivál túrákra, táskájukban a titkos favoritokkal. Pedig ha tudták volna, mi vár rájuk otthon, meghagyták volna neki a “peak time-ot”. A jó oldala az egésznek ugyanakkor az, hogy nem untuk azonnal szarrá, mint Joris Voorn Secret-jét (lásd a májusi Hot Ten-t), így bármikor szívesen rápörgünk, ha meghalljuk egy remekbe szabott minimal mix-ben (teszem azt Nick Curly Essential Mixében), és reménykedhetünk abban is, hogy a hazai DJ-k talán télre megunják Butch No Worries c. darabját, és előveszik majd a Hate Love-ot. A zenét, aminek komolyabb sorsot szánt a jó ég, mint hogy hagyjuk beporosodni az őszi szürkületben.

Aeroplane We Can’t Fly [Wall Of Sound]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=Znh2KQDieP8

Két dolog: 1, ez nem az az Aeroplane, akit évekkel ezelőtt megismerhettél és megszokhattál; 2, ez az Aeroplane így is nagyon jó. Nem is véletlenül került a 4. helyre a We Can’t Fly, ami a duóból egy-személyes bandává osztódott Aeroplane debütáló nagylemezének első kimásolt single-je. Kezdetben volt vala Stephen Fasano és Vito De Luca zenekara, kik üde színfoltjai voltak a zenének, amit szeretünk, de a srácok valószínűleg összekaptak azon, hogy mennyire legyen pop-os a hangzásuk. A csatában a pop-ért harcoló Vito győzött, és ezt nagyon is hallani a We Can’t Fly-ban. Ami ettől független vérprofi, brutálisan erős darab, egy hibátlan megkomponált remekmű, de akkor is csak egy pop-dal marad. Bátorkodtunk ide betenni, amíg nem kezdik el a rádiók és a zenecsatornák széthajtani, de kétséges, hogy valaha találkozunk itt az Aeroplane-nel. Pedig szeretjük.

MartinezWork For Love [Frenetica]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=3mM1xXsTNMI

A “jó öreg” Martinez ezúttal a Frenetica címkéje alatt kápráztat el minket, újra tanúbizonyságot téve sokszínűségéről. Ő ugye a mély és electro-val itatott proghouse-zal kezdte – még amikor Trentemöllertől és északi társaitól volt hangos a szcéna (számos remixet gyártottak egymásnak is) – de volt már minimal slágere is (Wooden Box), míg nem is olyan rég a tech-house-on belül mozgott sikerrel. A Work For Love viszont egy kifejezetten vidám és slágeres vérbő house, intenzív energiákkal. Tiszta Ingrosso vonal! Az alig több mint 5 perces zene igazán három és fél perc után teljesedik ki, amikor beúszik a főtémának szánt vokál téma – ez viszont akkora extra “feelgood” löketet ad a zenének, amitől tényleg hatalmasat ugrik a hangulatszint akármelyik buliban. DJ legyen a talpán, aki ezt a számot loopolás és előzetes editálás nélkül elsüti.

MasonYou Are Not Alone(Original)[Animal Language]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=ks_WTvxwbG0

A remekmű, amivel a szakma nem tud mit kezdeni. A sajtó képtelen besorolni, hogy “ez most akkor a house rovatba menjen, vagy esetleg a trance-be?” A DJ-k is félve nyúlnak hozzá, nem tudják, hogy mikor gyújtsák be vele a dinamitot. Be lehet vele kezdeni, de félő, hogy utána csak lefelé vezet a buli íve. Zárni is lehetne vele esetleg, de azzal meg az a baj, hogy túlságosan felpörgetve hagynád a toppon az embereket. Sehogy se jó ez, pedig tudod és érzed, hogy ez az A ZENE. A zene, amit naponta többször előkeresel a Youtube-on, mégsem tudsz betelni vele. Már széthallgattad a mellé készült remixeket is, de valahogy mindig visszatérsz az eredetihez. Pedig Rene Amesz megint hozza tőle megszokott erőteljes mély/magas kombót, Glenn Morrison is jelesre vizsgázik és Paolo Mojo is bele tud csempészni valami egyedit. De egyik sem érhet az eredeti nyomába. Mason, a holland producer duó Lisa Jane könnyfakasztó vokáljával kiegészülve megalkotta az év Jolly Joker zenéjét, ami még nagyon sokáig fog szólni, figyeld csak meg.

AdultnapperGold & Forgetting [Poker Flat]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=8OLeKgypKQc

Francis Harris sosem szarozott, ha különleges és előremutató hangzású zenét kértek tőle a kiadók. Tulajdonképpen nincs is olyan felvétel a diszkográfiájában, amelyben ne lenne valami olyan csavar, amitől az agyunkat eldobjuk. Jelenlegi csúcsa a Poker Flat-en megjelent Slowly EP, amin (ha digitálisan vásároljuk) három szám kapott helyet. A címadó tracken kívül itt van még a bónusz Scissors And Thread, valamint a hónap legjobbja, a Gold & Forgetting. Hogy ez utóbbi az erős pszichedelikus jellege vagy kiegyensúlyozott nyugodtsága miatt ilyen magával ragadó, azt magunk sem tudjuk pontosan, a lényeg, hogy a végig jelen lévő úsztatott string folyamatosan húzza a hallgatót, miközben pontosan érezzük, hogy a szám csúcspontján sem kapunk semmi felpörgetett kiállást. Nagyszerű darab annak ellenére, hogy nem kántálnak benne spanyolul és mindenféle tribal elemet nélkülöz, amik ugye manapság elengedhetetlenek egy sikeres tech-house zenéhez. Ő új kategóriát érdemel: ez legyen a psy-epic-house!