Nalin and KaneBeachball(Joris Voorn remix)[Superfly Records]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=ak7Ok_94mrA

Nem akarom lelőni a poént már így az elején, de annyit azért elárulhatok, hogy ez a hónap bizony a klasszikusokról, illetve azok újraértelmezéséről szól. Jut belőlük a lista elejére-közepére-végére is, ami nem csak az örökzöldek időtállóságát bizonyítja csupán, hanem a remixerek kiváló tehetségét is. A Beachball talán túl kommersz zene volt ahhoz, hogy bekerüljön minden idők 10 legjobb zenéje közé, de azért rengeteg kellemes emlék kapcsolható hozzá. Erre ugrott rá Joris Voorn is (akit nem győzünk hangsúlyozni, hogy tavaly felfedezték maguknak a Soundhead olvasók), mégpedig remek érzékkel a nyár elején, nem pedig – teszem azt – november végén. A remix talán még inkább magában hordozza a nyári hajnalok hangulatát, kevésbé hatásvadász, aminek köszönhetően az eredetivel ellentétben ezt nem fogja szarrá játszani a Viva, na de ez kit érdekel, hiszen azt a kutya se nézi.

Deetron & Seth TroxlerEach Step [Circus Company]

hallgasd és nézd itt:http://www.youtube.com/watch?v=kKpFZDpRBDY

Egy újabb klasszikus, már nem maga a szerzemény, hanem a hangzás, amit Deetron, a svájci illetőségű techno DJ és producer előszeretettel vet be. Igen, a detroiti techno került ezúttal is a terítékre, a maga nosztalgikus ipari valójában, ám kicsivel lágyabb, melegebb világban. A mostanában megszokott minimal techno zenékhez képest jóval magasabb hangtartományban ügyeskedik az Each Step, amit Seth Troxler bódítóan pszichedelikus vinnyogása színesít, már akinek bejön ez. Engem inkább a hideg ráz sokszor, de most nem a megszokott, elektronikus zenei értelemben. Maradjunk annyiban, hogy Deetron ezúttal is hozta a tőle megszokott zenei világot, Troxlert pedig inkább DJ-ként várjuk Kecelre.

Pupkulies & RebeccaBurning Boats(Masomenos Remix)[Rotary Cocktail]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=CQdiT4GlXJE

Igazi, hamisítatlan party-bomba tanyázik e havi listánk nyolcadik helyén, amivel bárhol-bármikor robbantani lehet a táncparkettet. A Pupkulies & Rebecca páros a Burning Boats című albummal, valamint egyedi techno-minimal-indie-pop stílusukkal alapozták meg nevüket a szcénában. Bár az album megjelenésekor kapott hideget-meleget a szakmától, a kiadó, a Rotary Cocktail úgy döntött, hogy ideje újra meglovagolni az albumot egy remekbe szabott remix kiadással. Tették mindezt nagyon helyesen, hiszen így kerülhetett ki a francia páros Masomenos által 11 percesre hengerelt Burning Boats változat, ami szétszed. Már az eredeti sem fukarkodik az extrém elemekkel (ahogy az elektronikus zene keveredik a száz éves fonográf hangokkal), ám a Masomenos remix csavar még egyet az egészen, és a 11 perc alatt a lágy piano dallamokkal és Rebecca simogató hangjával felvisz az egekbe, ahonnan fejjel zuhansz vissza a betonba, és őrült táncba kezdesz. Briliáns!

Jesse RoseYou Know It(Jesse’s Made To Play Edit)[Made To Play]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=Acc3A1wtNQM

Még nem jöttem rá mitől van, de ha bármilyen Jesse Rose szerzeményt hallgatok, úgy érzem, mintha bakelitről forogna a zene. A megfejtés talán a dobgépek használatában rejlik, vagy csak egyszerűen a hangzásvilág repít vissza azokba az időkbe, amikor a heti újdonságokat még bakelit lemezen pörgettük végig a Király utcai pincehelyiségben. Mindenesetre a furcsa érzés alól a You Know It sem kivétel, amit cseppet sem bánok. Érdekesség, hogy a Jesse Rose alapította Made To Play kiadó eddigi öt éve alatt még nem jelent meg itt saját zenéje, talán kivárt a megfelelő ihletre, ami most meg is érkezett, mindjárt egy dupla EP formájában. A Sleep Less kiadvány amúgy sem egy elhanyagolható lemez, de a You Know It magasan kitűnik a többi track között, leginkább azért, mert otthon ugyanúgy tudsz rá bólogatni, mint a klubokban ugrálni.

ATFC feat. Lisa MilletBad Habit(Marc Poppcke Dub)[Defected]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=CIqd9QBUyu4

Ha az ezredforduló legkomolyabb house zenéi vannak terítéken, az ATFC biztosan megkerülhetetlen a témában. Noha sokkal inkább az In And Out Of My Life miatt lett híres az Aydin Hasirci alkotta egy-személyes banda, az egy évvel később, 2000-ben megjelent Bad Habit sokkal de sokkal ütősebb lett, arról nem is beszélve, hogy közel kétszer annyi változatban jelent meg, mint a hírnevet biztosító korábbi sláger. Ezekből a legutolsó éppen 2010 májusban jött ki “The Bootleg Mixes” címmel, mely három új változata közül a Marc Poppcke Dub Mix miatt lehet igazi fénysugár a nyári éjszakákban. Könnyed house alapok, elfojtott akusztikus hangszerek kavalkádja, a megnyirbált vokál pedig tökéletesen illeszkedik a dinamikus ütemekhez. Perfekt.

HybridCan You Hear Me(Hybrid Kill City Sounds Mix 02)[Distinctive Records]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=iJUCbCQhEMk

Van néhány elektronikus zenei banda, akiknek a neve biztos minőséget jelent. Némelyikük inkább a felszín fölött nyomul (Chemical Brothers, Basement Jaxx stb.), míg a szerényebb formációk az underground királyai. A Hybrid ez utóbbi kasztba tartozik már egészen a kezdetektől, a ’90-es évek közepe óta. Bár e hosszú idő alatt még csak a negyedik albumuknál járnak a progressive és break – szó szerint – hibrid változatát népszerűsítő wales-i srácok, eddig sosem volt okuk a szégyenkezére. A Disappear Here című negyedik albumuk 2010 márciusában jelent meg, és az album második kimásolt kislemeze a Can You Here Me, mely az eredeti mellett még 10(!) változatot tartalmaz. A több remek átirat (pl. a Trifonic remix) mellett azonban itt is a Hybrid remix a befutó, mely a fülcimpa-rezegtető basszusokkal, a tört és a 4/4 keverékével egy igazán gyilkos darab a táncparketten.

Alpha 9Come Home(Audien Remix)[Premier]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=PkQAjxzeRkE

Az Alpha 9 művésznév alatt megbúvó fiatal orosz DJ és producer, Artem Stolyarov a maga 19 évével már pofátlanul komoly sikereket tudhat maga mögött. Vanilia Sky című szerzeményét a komoly presztízzsel bíró DJ mag 5/5-ös kritikával jutalmazta, míg az Absynthe című másik trance ópusza a 2009-es Sensation White nyitózenéje volt. Dalait folyamatosan játssza az Above & Beyond, Paul van Dyk, Tiesto és Markus Schulz is, és persze Ferry Corsten is, aki a Come Home-ot húzózeneként alkalmazta nemrég megjelent Once Upon A Night című mixalbumán is. A Premier kiadónál megjelent Audien remix azonban bőven túltesz az eredetin is. A piano alkotta dallamokat csak kellő ideig erőlteti, míg az egész darab egy hibátlan baseline alapot kapott, ami azonnal betalál. Trance tune of the month.

Joris VoornThe Secret [Cocoon]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=UcYEZE9z1qc

Múlt hónapban a Booka Shade duplázott a Hot Ten-ben, ezúttal pedig a rotterdami producer zseni, Joris Voorn birtokol két helyezést is. Nem túlzás őt zseniként aposztrofálni, hiszen az elektronikus zene bármely stílusában képes minőségit alkotni. A The Secret egy pörgős funky techno (Budai után szabadon) darab, és így nem is meglepő, hogy nem Voorn Green kiadóján látott napvilágot, hanem Sven papa Cocoon label-jén. A The Secret nyomokban tartalmazhat némi I Feel Love-ot Donna Summer-től, egy kis Move!-ot a Smith & Selway párostól (szégyen, de nincs Youtube link az eredetihez), és egy kis földimogyorót is. Mindezek azonban nem fognak a lemez renoméján, és senkinek se legyen kétsége afelől, hogy ezt a számot unni fogja őszre, de ez legyen a legnagyobb bajunk az évben.

Secret CinemaGlad Chord(Psycatron remix)[Gem Records]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=yITtNct79b4

Borítékolni lehet a dobogós helyet abban az esetben, ha a kortárs elektronikus zenei művészek két igazán tehetséges alakja dolgozik össze, illetve egymásra. A holland techno producer, Jeroen Verheij aka Secret Cinema már 1990 óta gyártja a zenéket, ám a középpontba igazán csak fél éve került. Igaz, előtte a trance-től a house-on át a technoig mindent készített, legalább 10 különböző művésznév alatt. Ezek közül a leghíresebb szerzeménye kétség kívül a Grooveyard néven publikált Mary Go Wild! volt, melyet nehéz feledni, pedig az még 1996-ban volt! Nem hiába, az igazi tehetségek sosem vesznek el, csak nevestül-stílusostul átalakulnak. Az ír Psycatron duó (Paul Hamill és Dave Lievense) egyelőre nem büszkélkedhet ekkora múlttal, ám a 2010-es év eddig nagyon bejött nekik. John Digweed-től Laurent Garineren át Dave Clark-ig mindenki odáig van értük, mert megjelenésükkel igazi reformot hoztak a technoba. Egyedi stílusuk tetten érhető a Glad Chord remixben is, pedig az eredeti sem kutya.

Carl CraigAt Les(Christian Smith’s Tronic Treatment)[Tronic]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=DU59pTz6W88

Kár is lenne tagadnunk, hogy ebben az évben csúnyán behódoltunk a sokad-virágzását élő Christian Smith-nek. Ez tényleg nem egy tinédzser-kori elvakult imádat, hanem emberünk egyszerűen képtelen hibázni az elmúlt egy évben. Kezdődött mindez akkor, amikor a Renaissance felkérte egy három-részes mixsorozat elkészítésésre, mely a Platform címet viseli, és az első rész tavaly év végén jött ki. A mixben érezhető volt a váltás, bár még több Smith & Selway nóta is feltűnt, a régi technos időket idézve. Azóta azonban csöndben “szakított” John Selway-jel és őrült ámokfutásba kezdett. Februárban még a Cinnamon-nal tarolt, márciusban már a Beluga-val villogott, most azonban nem is találhatott volna nagyobb fát a fejszéjének. Ledöntött pár üveg vodkát, hogy bátorságot vegyen, majd előkapta Detroit himnuszát, Carl Craig 1993-as At Les című bámulatos örökzöldjét. Az első pillanatban azt hinnéd, csak egy remasterelt változatot hallgatsz, de az első perc után gyanúsan érkezik az ütem a megszokott dallamokra. A DJ-barát szakaszt (itt lehet szépen felkeverni) követően újra visszatérnek az At Les fő motívumai, majd a 4. percben olyan mélyet kapsz, hogy tutira leszakad a fejed. Innentől már nem Carl Craig-ről beszélünk, hanem Christian Smith-ről, aki ezzel a zenével a producerek között tutira behúzza a 2010-es évet magának, pedig még csak a felénél járunk…