Guy J & Henry SaizMeridian(Pryda remix)[Bedrock]

hallgasd és nézd itt: http://youtu.be/EmoG-IfscK8

Olyan ez, mint egy évvégi All Star gála, ahol a legnagyobbak – csak úgy a közönség szórakoztatása céljából – összeülnek, nevetgélnek, és pár jó pofa sör mellett összedobnak valamit, ami tutira tetszeni fog a jónépnek. A progressive house aktuális bajnokai, Guy J és Henry Saiz rendesen össze is pattintották az alapot, ami kellemes meg minden, de egy ilyen gálához ez még kevés. Brancsba hívták hát a mostanában live koncertekkel (EPIC) üzérkedő Eric Prydz-et, hogy morcosabb alteregóját (ő lenne Pryda) vesse be ezúttal, hogy a langyos eredetiből egy súlyos klub-bomba kerekedjen. Kikerekedett.

Arty & Mat ZoRebound(Omina Remix)[Anjunabeats]

hallgasd és nézd itt:http://youtu.be/MLnheyzA2WY

Súlyos válságban kell lennie ahhoz a trance szcénának, hogy egy olyan zene remixét gyömöszöljük be a listába, melyet már korábban is szerepeltettünk itt. Áprilisban egészen a 4. helyig menetelt a Rebound, akkor ezt írtam róla: “eddig biztosan a Rebound uralja az évet, és kétségeink vannak afelől, hogy bárki a nyomába érhet 2011-ben. Esetleg Arty vagy Mat Zo maga, mert pofátlanul hányják ki magukból a jobbnál jobb zenéket továbbra is.” Hogy mennyire igazam lett, arról a mostani helyezés tanuskodik: továbbra is uralja az évet, ám a fiatal Omnia képes volt rálicitálni az eredetire. The Blizzard-dal kiegészülve alkotott már maradandót Susana oldalán (Susana – Closer), és a stílusjegyek most is könnyen felismerhetők. Az alapot és a dallamokat is szépen áthangszerelte, ám a track közepén érkező belassult tört rész ad el mindent.

MetronomyEverything Goes My Way(Ewan Pearson Dub)[Because]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=CpTaHqNTrBY

Nem titkolt kedvencünk Ewan Pearson, aki az utóbbi időben átcsapott “pop zenéknek remek house köntöst szabó” kisiparos munkavállalóvá. Hogy az új szakmájában is mennyire megtalálta helyét a kis Ewan, arról már előző hónapban is megbizonyosodhattunk, amikor a Simon Fedi féle Bitter Devotion remixét ajnároztuk egészen a dobogó második fokáig. Az Everything Goes My Way is egy remekbeszabott diszkó-nóta, melyet Roxanna Clifford énekhangját és Pearson ütemeit meghallva azonnal rohannál a Beatport-ra megvásárolni azt, ám el kell hogy keserítsünk: a srácok ugyanis ingyen letölthetővé tették. Kár érte, mert sok ropogós dollárt fontot hozott volna a konyhára.

Adam BeyerNo Rain(Radio Slave Berlin Summer Remix)[Truesoul]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=YKofcVsAo-A

Hol van az a berlini nyár, ugye? Persze az e-zene éppen aktuális fővárosában nem úgy van nyár, mint Ibizán vagy éppen a Balcsi partján. Hogy a No Rain EP-t a szokatlanul száraz európai ősz ihlette-e nem tudhatjuk, az azonban biztos, hogy a büszke családapa (Ida Engberggel alkotnak álompárt) masszív zenéjének fényét a jó ízléssel, valamint vastag pénztárcával kiválasztott remixerek is emelik. A No Rain-t ugyan a legtöbb áruházban techno skatulyába helyeztetik Truesoulék azért itt semmiképpen sem ipari hangzásra de még klubtechnora sem nagyon lehet gondolni. A mi kedvencünk a remixkirály Radio Slave átirata, az eredetihez képest mélyebb alappal, az elkövetőre oly’ jellemző misztikusabb atmoszférával,  valamint a már védjeggyé váló csontra 10 perces hosszával bizserget. Az eredeti mellé van még Joel Mull és Jesper Dahlback remix is.

ComaFiction [Kompakt]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=TllkGCkOeTs

A kölni székhelyű fiatal Coma páros (Georg Conrad és Marius Bubat) nagyjából 2008 óta helyezték fel magukat az elektronikus zene térképére, bár akkoriban még inkább a techno határozta meg zenei mindennapjaikat, aminek köszönhetően olyan DJ-k karolták fel őket, mint Sascha Funke vagy Tobias Thomas. A novemberben kiadott Gravity EP azonban már egészen más vizeken evickél, olyannyira, hogy a Fiction bizonyos részein nem erős túlzás downtemporól beszélni. Amit ezúttal kiadtak a kezük közül, az mégis egészen bámulatos, minőségi, újszerű elektronikus zene, mely sokak szívét megmelengeti. Köztük Sasháét is, aki képtelen lepattanni róla már hónapok óta.

Max Cooper & Get PeopleCareless [Last Night On Earth]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=Jn2yPu1Lpg8

Nem titok, azokért a művészekért vagyunk oda akik képesek saját, egyedi hangzást kialakítani és zenéik első hallásra beazonosíthatóak. Éppen ezért egyik kedvencünk Max Cooper is, bár nehezen találjuk a szavakat amikor az ő vonalát kell jellemezni (hívhatjuk mondjuk uplifting post-minimal technonak). A Last Night On Earth label második lemezén szerepel a hipnotikus, tempós ugyanakkor felemelő Careless (az első EP-t Sasha prezentálta, igen ez volt a Cut Me Down). Max amúgy nem scak a pöcsét veri a stúdióban, valamint nem csak arra tartja a kütyüket, hogy katonás rendben fotózgassa a Facebookra, csak a tavalyi évben több, mint 20 EP-n szerepelt a neve valamint az év egyik legjobb podcastját szolgáltatta a Resident Advisor sorozatában is. Érdemes feliratkozni rá.

Massive Attack vs. BurialFour Walls [Inhale Gold]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=dpr9tf-Hf8Q

A kultegyüttes és William Bevan kollaborációja kizárólag limitált lemezen (igen, azon a fekete barázdált korongon) jelent meg. A Paradise Circus és a Four Walls című trackek készítésekor az járhatott a szerzők fejében, hogy a tőlük megszokottnál is melankólikusabb felvételek szülessenek – igyekezetüket pedig siker koronázta. Be kell vallanunk: a két, közel negyed órás darab végighallgatása után nincs érvünk az öngyilkosság ellen, így a szuicid hajlamú olvasóink ne próbálják be. A különleges zenei csemegéket örömmel fogyasztók viszont csodás perceket fognak eltölteni a mesterien komponált hangok és ének tengerének hullámai között (oké, kevesebb hallucinogént, értettem). Ha van türelmünk teljesen ráhangolódni akkor nagyszerű élmény mindkét zene.

Florence & The MachineWhat the Water Gave Me(Dibby Dougherty & David Young’s ‘DhARMA’ Mix)[Universal]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=brYGNzasO7Q

Olybá tűnik, olyan időket élünk, amikor kedvelt pop bandák kerülnek az elektronikus zenei producerek és remixerek vágódeszkájára. Bár az is igaz, hogy a Florence & The Machine nem először válik klub-remixek célpontjává. Az erőteljes, lélekbe markoló női vokál Florence Welch-től önmagában is hátborzongató, ám egy erőteljes, vesétrázó basszussal megküldve már-már extázis közeli az állapot. Hasonló recept szerint készült még 2009-ben a Rabbit Heart P.E.S.T. remixe is, bár ő az ezredforduló környéki bitang break-et csapta Florence üvöltözős éneklése alá. A mostani Dibby Dougherty átirat talán ennyire nem csapja le a fejed a helyéről, mégis öntudatlan ugrálásban törsz ki a végén. Hibátlan és megunhatatlan.

Robag WruhmeDonnerkuppel [Kompakt]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=vF9Ll3wqYfU

Kezdjük érteni, hogy a Wighnomy Brothers végét jelentő szakítást melyik testvér erőltethette. Robag közvetlen azután, hogy lepattintotta kedves testvérében manifesztálódott koloncot belekezdett abba a zenei felforgató tevékenységbe amelynek gyümölcsét a zenehallgató földi halandók 2011-ben tökéletesen éretten fogyaszthattak. A DJ-ként is kiváló Gáborunk novemberbem még rátett egy lapáttal és egy három számos EP-t tolt az arcunkba a Kompakt segítségével. A Donnerkuppel egy modern, felemelő zene amelyben a vájtfülekkel rendelkező olvasók ugyanúgy találnak csattogós ipari technora jellemző mintákat ahogyan a trancere hajazó stringfutamokat is. Az összkép pedig egy szettek végén bevállalható, egymásra mosolygást indukáló produkció egy 3 órás szeletelés után mondjuk.

KresHang Glider(Ryan Davis Reconstruct)[Rhapsodic]

hallgasd és nézd itt: http://www.youtube.com/watch?v=KIW-zdPTwO8

Valahogy így kell egy frissen alapított kiadónak debütálnia. Az olasz bázisú Rhapsodic legelső EP-je rögtön novemberi listánk élén vág bele világhódító útjába. Kres, ez a bergamo-i srác összesen 117 rajongóval a Facebookon készített egy 8 perces melódikus house zenét Viola Vetteruti énekhangjával. A mi gyermeki és naív lelkünket az eredeti pöttyet sablonos hangzása is megnyerte magának, ám Ryan Davis újraépített remixével zenei sznobságunkon sem eshet csorba. A ma már tárgyalt Max Cooperhez hasonlóan termékeny a berlini remixer is, különösen a darabokra bontott és újra – saját szájíze szerint – felépített rekonstruált átiratokkal melózik sokat. Ennek persze mi isszuk meg a levét de ez legalább olyan jól csúszik, mint amikor fürgeléptű tánc közben hirtelen kiszáradó szánkba cseppentünk vizet. Ugyan ez a változat alig 5 perces, mégis tele van pakolva mindennel és ez az idő nagyon tartalmasan telik el, jól esik a törttel meghintett kiállás is – igaz, nem valószínű, hogy diszkótékában lesz szerencsénk ehhez a változathoz.